Cseke Gábor bevezető tanulmányában a lényegre tapintott mondván: „A múlt század nyolcvanas éveinek elején egy fiatal, alig pár éve végzett, roppant kíváncsi erdélyi színésznő úgy határozott: végigkérdezi idősebb és vele nagyjából egykorú pályatársait arról, hogy mit gondolnak a Színház felől… Ha más érdeme nem lenne is, ez a vaskos könyv pusztán azáltal, hogy létezik, van, nagy nyereség az ügynek. Az egy személyben színésznő, költő, író olyan rangos erdélyi magyar színművészeket faggatott életükről, egyéni ambícióikról, a színház feladatairól, rejtelmeiről, csodáiról, örömhozó élményeiről, nehézségeiről és buktatóiról, amivel nemcsak a kisebbségi sorban vergődő magyar társulatokról nyújt dokumentumértékű képet, hanem így vagy úgy az egész magyar nyelvterület színjátszásának is szegmense… A közel hatszáz oldalas kötet jeles színészek, rendezők, kritikusok, színházi emberek vallomásainak tükörképe, gazdag tárháza. Műhelymunka rendszerváltás előtt: kételyekkel, bizakodásokkal, elképzelésekkel, és a művészi teljesítmények katartikus élményzuhatagával.”
(Részlet Aniszi Kálmán: Kapu c. folyóiratban megjelent recenziójából)
A kötetben interjút olvashatnak Varga Vilmos, Miske László, Csíky Ibolya, Hajdu Géza, Szentmiklósi József, Fábián Enikő, Kiss Törék Ildikó színművészekkel